Új év napján

Ismét egy évvel odább van az élet, ismét egy lépéssel közelebb a véghez; s míg a mulandó idő elsodorja napjaink gyorsan pergő sorát:

Megáll a lélek egy pillanatra, s visszanéz arra, mi volt s mi vár.

Mit hoz az új év? — kérdi az ember, reménnyel telve, mégis tétován; mert tudja: a sors nem ígér könnyet, de munkát ad, s próbát talán. Nem a zajos szó, nem a nagy fogadkozás visz előbbre: a csendes kitartás.

A tegnap tanít, a holnap hív, a ma a tett ideje itt; ki számol, s mégis remélni tud, annak szívében él a jövőút. S ha botlik is, feláll megint, mert ember az, ki küzdve hisz.

Legyen az új év tiszta kezdet, nem hangos vágy, de biztos léptű; hogy ami épül, meg is maradjon, s a munka adjon békét, erőt. Így köszönt ránk az új esztendő: csendben, komolyan — de reményt hozóan.